Rólunk

A Soproni Borvidék hegyközségi Tanácsának honlapja
A Soproni Borvidék hegyközségi Tanácsának honlapja
A Soproni Borvidék hegyközségi Tanácsának honlapja
A Soproni Borvidék hegyközségi Tanácsának honlapja

Sopront délnyugat felöl az Alpok hazánkba nyúló előhegyei, keretezi, északon a Fertőrákos – Ruszti dombvonulat, keleten a Fertő tó és a Kisalföld síksága zárja le a soproni táj körképét. A kedvező földrajzi adottságok miatt az ember által, korán lakott volt. Az első feltárt leletek a csiszolt kőkorszak első szakaszából valók.

A vaskorszakban az élők a Sopron környéki magaslaton éltek, ezt bizonyítják a feltárt illér települések. Az i.e. II.század elején a kelták telepedtek le és az is bizonyított, hogy Sopron római neve Scarbantia, kelta eredetű.

A rómaiak az I. század kezdete körüli időben hódították meg Sopron környékét. Itt haladt át Carnuntum és Pannónia keleti részének fővárosa. Itt vonult végig a Borostyán-körút. A négy évszázad római uralom idején a település központja a mai soproni település központja, a belváros volt. E magas kultúrájú, főleg építészeti kultúra a népvándorlás során pusztult el.

Flavius császárok idején véglegesen letelepedtek a felszabadított rabszolgák és a kiöregedett katonák, akik a városfalon kívül szőlőskerteket alakítottak ki és a város zömmel, már a saját termesztésű borait itta.

A későbbi korokban tovább növekedett a szőlőtermesztés és borászat, független attól, hogy az 1200-as évektől több esetben a háborúk visszavetették a borok külföldön történő értékesítését. Feljegyzések bizonyítják, hogy Sopron borkereskedői bejárták Lengyelországot, Poroszországot, sőt a bécsi udvar is rendszeres borfogyasztója volt a borainknak.

Az országhoz hasonlóan Sopron város és környékének lakosságának nemzetiségi változásai a későbbi korokban is előfordult. A borvidéki németség közép- és délnémet területről származott, itt előbb hiencek néven nevezték és később lett általános a poncichter elnevezés.

Több leírás bizonyítja, hogy Sopronban már 1798-ban alkottak Hegytörvényt, mely már szabályozta a termelési módokat, a szőlőterületek jobb kihasználását (bab ültetés) és szabályozták a bortermelést és annak értékesítési módját. Külön szigorú törvény szabályozta a más vidékről történő behozatalt.

A szőlőtermesztést hegymesterek segítették, akiket a gazdák 6 évre választottak. Fontos szerep jutott a csőszöknek. A soproni szőlőhegyet 21 csőszkörzetre osztották, ahol 41fő csősz teljesített szolgálatot.

A soproni szőlő és bortermelés legnagyobb tragédiája lett, hogy a II. világháború után 1946-ban a németajkú poncichtereket kitelepítették, a több utcát kitevő pincés borkimérések a múlté lettek.

Ez új történelmi kort jelentett a soproni borvidéken, mert érintette Fertőbozt, Fertőrákost, Ágfalvát és Harkát is. Majd 1948-ban megszüntették a hegyközségeket és csak 46 év után 1994-ben szerveződhettek újra a hegyközségi szervezetek.

A Soproni Borvidék szőlőterülete 1 750 ha. A borvidéken a 2008. évi törvényi módosítással három hegyközség működik, mely 16 települést érint, amelyből 8 Vas-megye területeihez tartozik. Borvidéken kívüli szőlészeti település 30 van.

A borvidék kiemelt szőlőfajtája a kékfrankos, mely Sopronban, mint a „Kékfrankos fővárosa” cím elismert büszke tulajdonosa. Ugyanakkor az országos fajtákon kívül megtalálhatók a világfajták is. A soproni borvidéki borok jelentőségét a különleges adottságú földrajzi talajtani kiválósága biztosítja, de ugyancsak jelentőséggel bír a klimatikus viszonyok, a Fertő-tó víztükre és az osztrák Alpok, Fertő, Fertőszentmiklós körkörös légáramlata, mely megfelelő páratartalmat biztosít, ami nagy jelentőséggel bír a szőlők érlelésében.

Borvidékünkön a törvényességet a CCXXIX. számú hegyközségi törvény, a hegyközségek bíróságok által jóváhagyott alapszabály és a rendtartások biztosítják.

A hegyközségek szolgáltatása a növényvédelmi szolgáltatás, borversenyek szervezése, amelyen a borászok megmutathatják képességeiket, szakmai fejlődésüket, és a számtalan borászattal összefüggő rendezvények.